Tisza tavi horgászat, mint pici családi kikapcsolódás

Az elmúlt időben sikerült összehozni kicsi családommal egy jó kis pecát, a Tisza tó nevezetű, idegenforgalmi szempontból – sajnos – egyre jelentősebb, horgászati szempontból egyáltalán nem elhanyagolható vízre.

A horgászatra való felkészülést szokásomhoz híven már előző nap elkezdtem – azzal az önző céllal – hogy több időm jut a halak „vadászatára”.
Ehhez nem kellett más, mint 1 db 3 kg-os TOP-MIX sárga pontyos, egy Buki Mix tejcsokis és 1 Buki Mix koriander.

Az etetőanyagok

Az 5 kg etetőanyagot 1 kg kukorica pogácsával nedvesítettem be. A bekevert etetőanyag állaga tökéletes lett, nem kellett után vizeznem. Kevertem bele piros angol morzsát, csemegekukoricát.
Másnap reggel a tónál pedig ½ liter fagyasztott csontkukacot.

Reggel megérkezésünk után, mint életem párja leírta körülményesen kiválasztottuk a megfelelő helyet. Felállítottuk a horgászládát és a székeket, leterítettük a plédet. Majd mindenki átadta magát a szokásos tennivalónak.

A horgászhely, hogy mindent elérhess

Nevezetesem én áttörtem mégegyszer az etetőanyagot, majd a fentebb leírt csontit belekevertem. Majd félre tettem pihenni.
Felkötöttem a spiccbotra a damilt, tettem fel 1,5 g-os úszót, mivel nem fújt a szél – meg azért mert kedvesem horgászott vele. Fenékmérés, oly módon, hogy a horog szépen feküdjön a fenéken – elvileg, hogy a nagyobbja jöjjön. A botot átadtam kedvesem kezébe és az úszó elé kb. 0,5-1 méterre bedobtam 8-10 szép kétkezes etetőanyag gombócokat.
A fenékmérővel felcsalizott horgot kivettem a vízből és, helyette csontit tettem a horogra „egy kisfiút és egy kislányt”. Majd átadta a „staféta botot” horgászat céljából J. Leültem a horgászládára és vártam a fejleményeket. Mivel nem került vagy öt percig hal horogra, ezért hozzáláttam, hogy én is előkészüljek a horgászatomhoz.
Elővettem kedvenc feeder botom, és a Maconkán tapasztaltakból kiindulva elkészítettem a lehető legegyszerűbb felszerelést.
Ami annyiból állt, hogy felhúztam a főzsinórra egy átlátszó tört gubangátló csövet, kötöttem egy véghurkot és a csövet egy 0,3 g-os ólommal megütköztettem a kötés felett.
Az előke 14-es damilra kötött 14-es MILO F1-es horog volt, melyre szintén végfület kötöttem és a kettőt összefűztem.
A gubangátlócső karabinerébe egy rakéta kosarat kötöttem. Megtöltöttem etetőanyaggal és dobtam vele egyet a túlpart irányába J. Megnéztem hová esik és elkezdtem becsúzlizni az alapozó etetést, amit nem bírtam egyszerre végrehajtani, mivel kedvesem halat fogott és nekem kellett szákolni, a halat levenni és újra csalizni.
Ezek után a komoly dolgok után folytattam az alapozóetetést. Miután ezt befejeztem, kitekertem a végszereléket, újratöltöttem a rakéta kosarat és újra bedobtam az etetésre.
A damilt zsinórjelölő filccel megjelöltem, hogy dobásaim mindig azonos távolságban legyenek.
Megkezdőzhetett a horgászás. A halak nem igazán akartak jönni, ezért hát mondhatni unatkoztam. Kedvesem ez idő alatt fogott még egy tenyeres dévért, de a spiccbot sem akart igazán beindulni.
Kb. egy óra küzdelem után ami abból állt, hogy 3-4 percenként megmozgattam a csalit, 15 percenként újra dobtam. Nem igazán volt eredményes. Ekkor azt találtam ki, hogy fogok egy csalihalat és megpróbálok csukát, vagy esetleg süllőt fogni. Ezért kivettem a feedert, felszereltem a rablóhalas botot, szintén az egyszerűség jegyében, ami annyit jelentett, hogy kötöttem egy jó nagy végfület, 2/3 – 1/3 arányban elharaptam és a főzsinórra, mely a hosszabb volt a horgot, a rövidebbre az ólmot kötöttem fel. A snecit hátuszony alatt szúrva Ultrbiteval fűszerezve dobtam a hínár közelébe, majd a horgászbotot letettem.
Ezek után újra belőttem csúzlival az előző etetésemre egy pát gombóc etetőanyagot.
Miután ezt a sok feladatott elláttam, jól elpilledtem. Megebédeltünk és sziesztáztunk. A halak meg nem igazán akartak jönni.

Mivel ragadozóhal sem jött – ugyan miért :-(- kivettem a vízből a kishallal csalizott botot.
Újra elővettem a feedert és úgy döntöttem reszkessetek keszegek.
Csodák csodája egyszer csak megindult a spiccboton és a feederen is a kapássorozat. Ráadásul nem is az apraja – lehet, hogy jól szelektáltuk őket a megállított és nem úsztatott csalival. Fogtunk bodorkát, dévért és törpeharcsát.

A nap legszebb bodorkája

Keszeg a merítőben a feeder bot mellett

Spiccbottal fogott legnagyobb hal a mai napon

Feeder bottal fogott legnagyobb hal a mai napon

Volt úgy, hogy egy időben vitték el az úszót és a fedder spiccét. Kezdett nagyon élvezetes lenni a horgászat. Persze a megfelelő ráetetéseket nem volt szabad elfelejteni.
Sorozatban fogtuk a szebbnél szebb halakat.
De aztán elérkezet a csomagolás ideje, a halak átestek a kiválogatáson, amit úgy gondoltunk, hogy nem eszünk meg azokat visszaengedtük. A többit pedig felvittük, a kocsiba, hogy „éhező családunkat” jól táplálják.
Mivel még személy szerint nem pucoltam halat, ezért eszmecserét folytattam prominens személyekkel, akik már láttak olyat, akik halott róla, hogy valaki olvasott ilyet. Ők elárulták, hogy hogyan kell ennek a folyamatnak nekifogni, mint halsütés.
Otthon nem volt más dolgom, mint leszelni a hal fejét, felvágni a hasát, a segítőtársam pedig kibelezte. Ezután már csak meg kellett nyúzni – eltávolítottuk a bőrét a halpikkelyekkel együtt.

Nyúzás előtt

Nyúzás után

A szálkátlanítást egyszerűen oldottam meg, a keszegeket 0,3-0,5 mm-ként beirdaltam a gerincéig. Majd paprikás lisztbe átforgattuk és forró olajban kedvesem kisütötte.

Panírozás előtt

Panírozás közben

Sütés közben

A nap méltó befejezéseképpen kedvenc szomszédunkkal nagy lakomát csaptunk a nagyon finom tiszai halból.

Nagyon jól ehető és egészséges tiszai hal

Tele hassal pedig eldöntöttük, hogy máskor kevesebb halat engedünk vissza, mivel a sült hal nagyon finom is tud lenni megfelelően elkészítve.

sejt