Korán reggel ébresztő, gyors tisztálkodás, öltözés és egy utolsó számvetés, hogy nehogy itthon maradjon valami, majd pakolás.
Kint zuhog az eső. Összevárjuk a csapatot és két autóval indulás „Maconka víztározó horgászversenyre” részvételi szándékkal.
Az úton végig esik az eső (ha jól emlékszem) mindenesetre többet esett, mint amennyit nem. Megérkezés mintegy 80 kilométernyi autókázás után.
A hely mondhatni szép, bár még látni, hogy van ott mit tenni. Most nőnek még sok helyen a majd később árnyékot adó fák. A hely legnagyobb hiányossága a kulturált WC megoldása, melyet mi férfiemberek csak-csak meg oldunk valahogy, de a hölgyek, akik a társaságunkban érkeztek eléggé érzékenyek erre a problémára és ezt nagyon is észrevételezték, egyenlőre nekem.
A gyülekező közben a változatosság kedvéért esett az eső, majd a sorsolás alatt is, ami szerintem egy kicsit túl volt komplikálva. Ugyanis először nevezési sorrendben húztunk egy számot, melyből megtudtuk, hogy hányadiknak kell a rajtszámot húznunk és egy betűt is, húztunk melyből, megtudtuk, hogy melyik szektorban leszünk. Második körben az először húzott sorszám szerint mentek ki a csapattagok és húztak az A és B szektorba. Én az A52 helyet húztam. Majd mindenki ment a szektorába.

Sorsolásra várva

Megkezdtük a felkészülést a versenyre. A versenybírók pedig jöttek etetőanyagot mérlegelni, ahogy egy országos horgászversenyen illik.

A versenybíró

A feeder botos szerelék összeállítása

8 óra 55 perckor megszólalt a duda jelezve az etetés megkezdését, mire mindenki a bekevert etetőanyagot elkezdte becsúzlizni. 09-kor pedig jelezve a horgász verseny kezdetét, mikor még nem mindenki fejezte be az etetést, ezért sokak között én is  folytattam a csúzlizást.

A másik szomszédom csúzlizás közben

Mikor már belőttem jó sok etetőanyag gombócot, bedobtam a lövöldözött helyre a szereléket és zsinórjelölő filccel, megjelöltem a helyet, hogy máskor is vissza találjak, az etetett helyre. A szándékomban az állt, hogy nem lövők be több etetőanyagot. Csak, ahogy elterveztem, sűrű drótkosárral – szúnyogos föld, csonti-kosárral – csontkukac került az etetett helyre.

A földes etetőszúnyog begyúrása közben

A csonti, hogy kéznél legyen

A verseny jól kezdődött és fogtam a kis bodrikat szépen lassan, nem is lettem volna nyugtalan, ha nem látom, hogy a szomszédom alighogy bedob, már kapása is van. Egyre több és nagyobb halat fogott. Úgy döntöttem, hogy nem adom fel és rendületlenül dobáltam tovább. Majd megakadt az első nagyobb hal, egy nagyon szép kárász. Majd újra bodorka és semmi. Sokáig semmi. Aztán egy hatalmas mozdítás a feederbot spiccén, bevágás a fárasztás megkezdése, majd orsóról zsinór lehúzás. Jött egy darabig szépen, majd nagy megkönnyebbülés, mármint a zsinóron. Kitekertem a szereléket, vagyis kitekertem volna, mivel nem volt meg. A főzsinórom szakadt. Feltehetően valahol megsérült :-( Gyors szerelés, csak egyszerűen egyenes fekete gubancgátlócső, áthúzni a damilt, etetőkosár fel etetőanyag bele és újra dobás. Semmi kapás, semmi kapás.
 Egyszer csak megjelent a horgász versenyt szervező stáb. Döme Gábor vezetésével és barátságosan elbeszélgettek velünk. Ahogy nézelődtek és beszélgettek, közben a szomszédomnak természetesen folyamatosan kapása volt és szedte ki a halakat.

A szomszédom, a verseny nyertese és
Döme Gábor a rendezvény fő szervezője

Rám mosolygott egy picit a szerencse. Nagy mozdítás a spiccen, okos fárasztás, nem erőltetés, jó merítés és kint is volt a ponty a parton, melyet folyamatosan vett a kamera :-) (Ha valahogy olvassák ezt azt írást a rendezők, akkor érdekelne, hogy hogyan lehetne hozzájutni a felvételhez?) Pillanatkép a halról és rólam, a képet maga Döme Gábor készítette (ehhez is szeretnék hozzá jutni – ez időközben megoldódott).

a HAL, Döme Gábor, kameraman és én

Gratulált és miután mondtam, hogy ez még kevés, ő közölte hogy „a remény hal meg utoljára” és mivel igazat adtam neki, és nem szoktam feladni, valamint bíztam versenytársam sikerében, ezért tovább dobáltam szorgalmasan. Váltogatva az etetőkosarat és a horogra való csalikat.

Csalizás közben a "nagy nyilvánosság" előtt

Az utolsó félórában, nagyon elkezdett fújni a szél, szinte lehetetlen volt észrevenni a spiccen a kapást. De azért néha bevágtam a mozgásra és a verseny vége előtt még sikerült fognom egy bodrit.
13 óra a verseny lefújása, vagyis ledudálása. A horgok a vízből ki és türelmesen vártuk a mérlegelőket. Jöttek is egyszer csak, majd mérlegelte, ahogy egy ilyen rangos versenyen illik. Háromlábú állvány, digitális mérleg, versenybírók.
A mérlegelés során 1260 ponttal zártam, mely később kiderült, hogy az ötödik helyre volt jó a szektoromban. (De legalább nem nulláztam be.)

Mérlegelés közben

Barátom fogott egy kisbalint, de nem mérlegelte, hanem egyszerűen visszadobta. Pedig ő is elérhette volna az ötödik helyet a szektorában. De hát így jártunk. Úgyhogy sajnos nyereménnyel nem gazdagodtunk, de miénk az élmény, mely talán többet ér mint bármi más.

Majd miután mérlegeltek, mindenki ment ebédelni, megjegyzem nekem személy szerint finom volt a gulyás.

Közben eleredt az eső és úgy nézett ki nem is akarja abba hagyni, ezért megpróbáltunk fedett helyre vonulni, az étkezés ideje alatt.

Elkezdődött az eredményhirdetés. Itt szeretném megjegyezni, hogy tiszta szívből gratulálok minden nyertesnek – nemes verseny volt :-).

Miután az eredményhirdetés lezajlott, elköszöntünk a szervezőktől és megígértük, hogy jövőre is részt veszünk eme nemes horgászversenyen.

Egyébként maradtunk volna még, de hát az eső esett és esett és esett. De a sejt.hu csapata úgy döntött, hogy ellátogat még erre a szép Maconkai horgásztóra.

A hal fárasztása közben - fényképezte Döme Gábor

Szákolás előtti pillanatok - fényképezte Döme Gábor

Kiemelés közben - fényképezte Döme Gábor

sejt